Íme az 5. fejezete a könyvnek, ahol az egyik legfontosabb szereplő jelenik meg!

A fejezet meglehetősen explicit képeket tartalmaz így óvatos megközelítést javaslok!

5. fejezet - Az üzenet

Marci üzenetet kapott Lenától.

Van itt egy képességes, aki érdekelhet téged. Csíkszereda. Most.

Marci megmosolyogta az üzenetet, majd zsebre vágta a telefont. A falhoz láncolt emberre nézett, a vigyora már-már vérfagyasztóvá vált.

– Hol is tartottam? – kérdezte. Angolul beszélt. – Nagyon csöndes vagy. Nem ehhez vagyok szokva tőled.

A férfi véresre ütött arcába izzadtan tapadtak bele szőke hajtincsei. Meztelenre volt vetkőztetve, kezei és lábai két oldalra szétfeszítve, bilincsben. Szája kipeckelve. Marci le se tagadhatta volna, mennyire élvezi a helyzetet. Hullámos, barna haja a válláig ért, földig érő kabátja szénfeket volt. Zsebre dugott kézzel, ráérősen sétált el a rabig.

– Ne mozogj – mondta neki. A szájából kivette a pecket. A férfi azonnal elkezdett beszélni, szintén angolul:

– Ne... kérlek ne... Nem tudom, mit akarsz tőlem, nem tudom...

– Ezt én nem kétlem – felelte ridegen a fiú. Már nem mosolygott. – Nem érdekel a nyavalygásod, nem azért vagy itt. Felelsz néhány kérdésre. Ha jól felelsz, szabad vagy. Ha rosszul, bizony bajban vagy. Kezdhetem?

– Kérlek... kérlek ne...

– Akkor kezdem. – Marci nem is pislogott. Így még jobban megrémítette az áldozatát. – A neve doktor Geller Black. Ugye?

– Könyörgöm...

Marci belemarkolt a férfi hajába és megrántotta. Az üvöltött fájdalmában.

– Ön doktor Black, vagy nem?

– Igen! Igen, én vagyok! – kiáltotta a férfi. Marci elengedte. Megint elmosolyodott, de nem ment neki a negédesség.

– Na látja. Első rossz válasz.

A férfi rémülten meredt rá.

– De... de hát jól válaszoltam! Doktor Black vagyok! Én vagyok!

– Igen, ezzel tisztában vagyok – felelte Marci unottan. – Második kérdés. Jenny James, egy kilencéves kislány, őstehetség ballerina, rengeteg fellépése volt. De az érzelmeit nem tudta jól kezelni, pirokinetikus képességekkel rendelkezett és tűz gyulladt, ha dühös vagy szomorú volt. Ismerős történet?

– Könyörülj...

– Ismerős... a... történet?! – Marci már nem türtőztette magát. Közel hajolt a férfihez és belesziszegett az arcába. Annak kis híján megállt a szíve.

– I... igen...

– Második rossz válaszod – mondta neki Marci. – Harmadik kérdésem, te és a tudós társaid elfogtátok ezt a lányt, és kísérleteket végeztetek rajta, vagy tévedek? Ez a kislány ma halott, mert az elmúlt harminc napban maga embertelen kísérleteknek vetette alá őt, a kínt pedig nem tudta elviselni. Fáj a foga a képességekre, nem igaz? Így volt vagy nem!

– Nem! Nem tettem! – A férfi zokogni kezdett. Marci hátrébb lépett egyet.

– Még egy rossz válasz. Mert ez hazugság. Ezt tetted, nem? Te és a tudós cimboráid olyanokon kísérleteztek, akik képességgel születtek. Elveszitek a szabadságukat, az életüket. Istent játszanál? Azt hiszed, többet érsz bárkinél, aki képességgel született? Azt hiszed, a szabadságot veheted és adhatod? Milyen érzés lekötve lenni? Milyen érzés kiszolgáltatva lenni valakinek, aki erősebb, mint te? Aki több, mint te? Piszok vagy te a cipőmön, de van aki téged hisz felsőbbnek magánál.

A férfi hangosan zokogott.

– Bocsánat – mondta. – Sajnálom. Kérlek... engedj szabadon... Megváltozom! Soha többé nem fogok kísérletezni!

– Még egy kérdés hátra van – mondta a fiú. Tekintetével jeget lehetett volna vágni, arcából sugárzó undor és gyűlölet lélekbe maró volt. – Ez az utolsó. Ez egy labor vagy egy intézet? Hol tartjátok fogva ezeket a képességeseket?

A férfi alig jutott szóhoz a könnyeitől és a taknyától, de végül kinyögte valahogy.

– A... A 42. utcában, a Borris's Lane, az egy vendéglő. A pincéiben vannak boroshordók, az egyik egy titkos ajtót nyit. Annak a mélyén van egy labor, tíz tudós és három képességes. Esküszöm, ott van! Esküszöm!

– Sss, hiszek neked – mondta neki Marci. – Erre jól válaszoltál.

Kinyílt mögötte az ajtó. Rick lépett be, erős és jól képzett képességes. Marci kiskora óta tanította, testvéreként szerette. Ő volt a jobbkeze. A fiú megállt mögötte és karba tett kézzel figyelte a jelenetet.

Marci nem kezdte el eloldozni a férfit. Az arca még jobban elsötétült.

– Csakhogy volt három rossz válaszod – mondta olyan halkan, hogy Geller is alig hallhatta. – Az nem elég a túléléshez.

Geller egyik pillanatról a másikra üvölteni kezdett. Marci minden erejével a férfi szívére koncentrált. A férfi velőtrázó sikolyai betöltötték a szűk termet. A kín, amit átélt, tébolyító lehetett, de Marci nem végzett vele könnyen. Geller rángatta a láncait, dobálta magát, zokogott, üvöltött, de a fájdalmat nem tudta elkerülni.

– A pokolban mondd, hogy az Ítélet küldött – sziszegte Marci. – Az ártatlanok megelégelték a hozzátok hasonlókat.

Marci pedig hosszú percek múlva kímélte csak meg a halállal, Geller szíve egyszerűen leállt. Marci térdre borult. Kimerítette, amikor a képességét használta. Rick odarohant hozzá és felsegítette.

– Mester...

– Borris' Lane – mondta Marci. – 42. utca. A pincében az egyik hordó átjárót nyit. Ellenőrizzétek. Végezzétek ki az orvosokat és szabadítsátok ki a képességeseket. A szokásos, aki akar, csatlakozhat hozzánk, aki nem, azt vigyétek Saskiához.

– Te nem jössz velünk? – Rick meglepődött. Marci sohasem hagyott volna ki egy szöktetést. A fiú az üzenetre gondolt.

– Nem, Lenától üzenetet kaptam – mondta. Rick sokat hallott Lenáról, ahogy Marci összes társa, de egyikük sem találkozott vele még. – Vissza kell mennem. De rátok bízom. Tartani fogjátok a frontot.

Megszorították egymás kezét és megölelték egymást.

– Sok sikert, Marci.

– Nektek is, Rick. A legközelebbi viszontlátásig.

Rick elszaladt, hogy elújságolja a hírt a társaiknak. Marci zsebre dugta a kezét, és ráérősen megfordult. Farkasszemet nézett dr. Black meztelen holttestével. A testét vágások borították, az arcára a legmélyebb kín ült ki, de ha a rendőrség megtalálja, a boncolás után sem lesz más eredmény, mint egyszerű szívroham.

– Hazamegyek – suttogta Marci.

(2024)